A DEUTSCH DINASZTIA

Az „ördög fürdőkádja” megtervezője, Deutsch József (1883-1955) a Baranya megyei sváb faluban, Lánycsókon élt. A kádat eredendően családi használatra tervezte, - egyediségét, különleges működési rendszerét a Szabadalmi Hivatal is elismerte 1929. május 24-én. Az első időszakban a sorozatgyártás is szóba kerül, de a gazdasági világválság miatt nem valósult meg. Újításai nem csupán a kádra korlátozódtak, saját házukba már egy fejlettebb vízvezeték rendszert tervezett és épített ki. Megtervezett és a fia segítségével megépített egy gőzmalmot, ami a lánycsóki templommal szemben, a háza közelében, családi vállalkozásban működött egészen 1947-ig, annak államosításáig.

Fia, II. Deutsch József (1911-1998) a pécsi Ciszteri Rend Nagy Lajos Gimnáziumába járt, majd Pesten a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán tanult, de 1933 körül – gazdasági világválság miatt, - az egyetemi tanulmányait nem tudták tovább finanszírozni, ezért hazaköltözött és segített apjának a gőzmalom felépítésében. Amíg a malom működött, ott dolgozott. A malom elvétele után (1947) a Mohácsi Vízműnél gépészként kezdett el dolgozni. Az 50-es évek elején felhívták a Vízművek Budapesti Központi gyáregységébe, ahol először esztergályosi, utána művezetői, majd üzemvezetői pozíciót töltött be. 1953-tól a felesége révén, a Tétényi út elején lévő családi házba költözött fel a család Lánycsókról. A ház a II. világháborúban megsérült, amit ő hozott rendbe, és amibe központi fűtést tervezett és készített. Később a Lánycsókon élő unokatestvérének és még más családoknak is tervezett és készített gravitációs elven működő központi fűtési rendszert. Nyugdíjas korában, meghívták a Pest megyei Vízművek Bugyi Telephelyére, ahol még pár évig, mint művezető dolgozott.

Unokája, III. Deutsch József (Ricsi) Lánycsókon a családi házban született 1947-ben. Középiskoláját a József Attila Gimnáziumban végezte, ahol az érettségi mellé műszerész szakmunkás bizonyítványt is szerzett. Épületgépész technikusi végzettségét és még számos más egyéb bizonyítványát esti iskolákban szerezte meg. Az épületgépészeti szakvizsgát 1980-as évek elején tette le. Több cégnél dolgozott, ezek közül az első munkahelye a Váci úton lévő Orvosi Műszerek Gyára volt, majd dolgozott az ÉLGÉP-nél is. A katonaság után az INFELOR-hoz került, ahol már a számítógépek műszaki karbartartásával került kapcsolatba. Több műszaki tanfolyamot is végzett, melyek közül az első a Minszkben tartott MINSZ-32-es számítógép képzése volt. A Május 1 Ruhagyárban, műszaki üzemeltetőkén dolgozott és így került kapcsolatba a ruhagyártással, a vágóasztalok üzemeltetésével és karbantartásával (Brunner Kft). Ebben az időben párhuzamosan megalapította a RONIK, és a mai napig működő DDHD Kft-t. Ezekben a vállalkozásokban, az akkoriban még nem nagyon elterjedt, de sokkal hatékonyabb padlófűtési rendszerekkel foglalkozott.  Napjainkban, - nyugdíjasként, - hőszivattyús rendszerek tervezésével, kiépítésével és beüzemelésével foglalkozik.

Dédunokája, Deutsch Dániel Budapesten született 1974-ben. A 31. sz. Arany János Szakmunkásképző Intézet Központi fűtés és csőszerelő osztályát végezte el. Megnyerte a központi fűtés és csőhálózat szerelő 1991-es évi országos szakma kiváló tanulója versenyét, - ezért a szakmunkásvizsgát sem kellett letennie, enélkül is megkapta a bizonyítványt. Első munkahelyként, a Csőszer Zrt. alkalmazásában egy évig Németországban dolgozott. Behívták katonának, de a Katonaság nem járult hozzá továbbtanulásához, ezért a polgári szolgálatot választotta, amit a Vadaskert Kórház és Szakambulancián töltött le. Mellette el tudta végezni a Schulek Frigyes Építőipari és Műszaki Szakközépiskolát. 1999-ben a Szily Kálmán Műszaki Szakközépiskola szakmai képzésén vett részt. Későbbiek során még sok kiegészítő tanúsítványt, oklevelet és bizonyítványt szerzett: a gázszerelés, szellőzés- és fűtéstechnika, hőszivattyú- és klímarendszerek témájában. Jelenleg is épületgépészeti kivitelezéssel, kazánok és bojlerek javításával, karbantartásával, valamint cseréjével foglalkozik. A Magyar Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagjaként céljának tekinti a dédapai örökség megőrzését és bemutatását.

Összeállította: III. Deutsch Józsefné, Jutka